Légy vegán?! – kritikus szemmel a vegáncentrikus aktivizmusról

Az alulról szerveződő vegán közösség leggyakrabban ismételt mondata a „légy vegán” (go vegan), ez van a posztereken, az aktivisták facebook-oldalán, a molinókon, így fejeződik be Gary L. Francione minden egyes esszéje és facebook-posztja. Már-már mantraszerűnek tűnik, és sokat gondolkoztam rajta, hogy mi értelme egy olyan felszólítást ismételgetni, ami a nem vegánok számára negatív tartalommal bír vagy jobb esetben tartalmatlan, nem érv, és önmagában szinte semmi meggyőző ereje nincsen, illetve a jelentésében még maguk a vegánok sem értenek egyet. Mi kell ahhoz, hogy valaki vegán legyen? Mit jelent ez a szó? Valóban értelmes dolog vegánná válásra szólítani az embereket?

A vegánság dogmatizmusa

1044325_672709956077968_532659313_n

„Miért legyél vegán? Hát nem egyértelmű?” – Egy tipikus kép, az aktivisták láthatóan különösen nagy meggyőző erőt tulajdonítanak neki.

Vegánnak lenni jelenleg nagyjából azt jelenti, hogy az ember betart néhány szabályt a fogyasztási szokásaival kapcsolatban: nem vesz állati eredetű termékeket, és más módon is igyekszik kerülni az állathasználatot, például nem fizet azért, hogy fogvatartott állatokat lásson vagy állatokat birtokoljon. Semmilyen meghatározás szerint nem része a veganizmusnak a fajizmussal kapcsolatos alapismeretek megléte; vagy legalább egy olyan attitűd, ami lehetővé teszi az ezzel kapcsolatos informálódást és tanulást; ráadásul a veganizmus fent megfogalmazott kritériumai is folyamatosan erodálódnak, és egyre inkább csak az étkezést foglalják magukba – az is ezt mutatja, hogy a „mindenevő” számít a vegán ellentétének. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy emberek vegánná válnak jelentősebb ismeretek nélkül, és aztán egyrészt csődöt mondanak és eszköztelenné válnak, ha prezentálni kell a témát szkeptikusok előtt, másrészt további nem elég tájékozott aktivistákat termelnek a mozgalomnak.

Az emberek fejében a veganizmus elsősorban egy életmód, azon belül is egy „diéta”; és ha arra kérjük őket, hogy legyenek vegánok, akkor ők azt fogják hallani, hogy éljenek úgy, illetve elsősorban is étkezzenek úgy, mint mi. Ha mi nem mondjuk nekik, akkor nem fogják tudni, hogy igazából már van egy nagy adag felhalmozott tudás, amit meg lehet ismerni; hogy az egész témát viszonylag szilárd emberi jogi alapokra lehet helyezni, stb. Azt fogják hinni, hogy azt akarjuk, ne vegyenek sajtot, és ők is szeressék az állatokat; nem azt, hogy megértsék, mi a fajizmus, és miért igazságtalan. Ráadásul a vegánsághoz rengeteg olyan plusz címke tapadt (egészségesség, állatszeretet, spiritualizmus), ami miatt emberek egy részének igazán nehéz vele azonosulni. Olyan ez, mintha a nők egyenlősége kapcsán felhalmozott tudásanyagot megpróbálnánk egyszerű életvezetési szabályokká redukálni, és aztán bárkit „radikális feministává” avatnánk, aki mondjuk nem hord magassarkút vagy nem sminkeli magát, függetlenül attól, hogy egyébként mennyire tájékozott, vagy hogyan gondolkozik. Ráadásul az állatjogi mozgalom szélsőségesen kicsi és marginalizált, és különösen nincsen szüksége olyan emberekre, akik a 70 éve megfogalmazott szabályokat ismerik ugyan, de összezavarodnak, és butaságokat beszélnek, ha meg kell őket magyarázni.

Biztos sokan azt gondolják most, hogy elfogult vagyok, és hogy a legtöbb ember, aki vegán lesz, megfelelő állatjogi háttértudással rendelkezik, ami megalapozza a váltást. Bárcsak így lenne, azonban elég benézni néhány vegán fórumba, és máris nyilvánvalóvá válik, hogy nem erről van szó. Az én tapasztalatom szerint a magyar vegán közösség zöme egyáltalán nem felkészült a mozgalom filozófiai és tudományos hátterét illetően; ami önmagában nem lenne baj, hiszen nem lehet mindenki morálfilozófus, neurológus vagy etológus. Ugyanakkor nagyon erősen érződik, hogy a többséget egyrészt nem érdekli ez a rész; másrészt nem is tartja számon, hogy van ilyen, és nem ismeri el, ha másoknak igénye lenne arra, hogy bővebb magyarázatokat vagy részletekbe menőbb alátámasztást kapjanak, és nem tudja útbaigazítani őket. Ezért van az, hogy a csoportot receptek, cuki állatos képek és videók töltik meg. Népszerű tartalom még a testépítés, a nyersevés (mely kb. „radikális veganizmusként”, a „következő lépcsőként” jelenik meg, pedig valójában semmi köze az egész témához), illetve a legkülönfélébb ezós és spiri baromságok (pl. fényevés). Na jó, most igazságtalan voltam, mert az is előfordul viszonylag sokszor, hogy a csoporttagok támogatást és tanácsokat adnak egymásnak különböző nehézséget jelentő élethelyzetekkel kapcsolatban; de az, hogy bármi mélyebben szántó, vagy valamennyire is újszerű, előremutató diskurzus alakuljon ki, elképesztően ritka, sőt, sokszor lehurrogják azokat, akik ilyesmivel próbálkoznak. A vegánok jó részével általában még vitatkozni sem lehet, egyesek odáig mennek, hogy kijelentik, kritikusnak lenni vagy vitázni „nem vegán”, és helyesebb finom sütikkel jobb belátásra téríteni az embereket, mint érvekkel. Mégis, hogyan alakult ez így?

„Te miért lettél vegán?”

576355_526680574018368_2035513574_n

„Nincs különbség az állatok között, akiket szeretsz, és akiket megeszel. Kérlek, légy vegán.” – Ergó, aki nem nem „szereti” az állatokat, annak nincs is dolga a témával.

A jelenlegi vegánok egy nagy része – beleértve részben magamat is – ér­zel­mi impulzusok miatt lett vegán, mert meg­nézte a Földlakók című filmet, néhány húsiparról készült videót, esetleg olvasott a tej és a to­jásipar borzalmairól. Megrendült, elszégyellte magát, kiakadt, sokk­o­l­ódott stb., és úgy érezte, hogy a leghelyesebb, ha vegán lesz. De ezek a videók az em­be­reknek csak egy ré­szére hatnak, akik már eleve nagyon „szeretik” vagy „sajnál­ják” az álla­tokat, akiknek erős „állat­barát” identitásuk van, vagy egyébként is másnak, különcnek érzik magu­kat, készek is változtatni; és nekik is csak egy részük jut arra, hogy vegánná válik, a másik részük állatjóléti aktivizmusba fog. Rajtuk kívül rengeteg olyan ember van, akikre ezek a képek és videók nem hatnak; akik nem állatbolondok és nem hatódnak meg attól, hogy a bocika összebújik az anyjával, vagy nem kapnak sokkot attól, hogy szenvedni látnak egy malacot. Én úgy gondolom, hogy nem azért, mert gonoszak, hanem mert beléjük lett nevelne, hogy ez még ha nem is szép látvány, végső soron normális, és többre van szükségük ahhoz, hogy igazán elgondolkozzanak, vagy hogy az attitűdjeik elkezdjenek megváltozni. De a videókban általában arról nincsen szó, hogy miért is kell komolyan vennünk más állatok érdekeit, vagy miért olyan nagy probléma az állathasználat. Ráadásul sokszor szándékos kegyetlenkedést mutatnak be a videók, amire nagyon könnyű azt mondani, hogy igen, ez így rossz, de lehet sokkal jobban, normálisan, olyan ‘vidéki néni csirkéi’ módon csinálni.

evinek-a-cikkhez

„Válj vegánná, vagy b@szd meg”

Alapvetően nincs azzal baj, ha valaki együtt érez más állatok szenvedésével, ugyanakkor az érzelmi sokktól vegánná vált emberek sokszor nem érzik szükségét annak, hogy jobban elmélyedjenek a témában, hogy felülvizsgálják a saját fajista előítéleteiket, vagy megértsék, hogy milyen alapokon nyugszik a modern állatjogi gondolkodás; azt gondolják, hogy ami nekik elég volt, az másokat is meg kell hogy győzzön, és így nyilván a megfelelő háttértudás, vagy a részletkérdésekben való jártasság is feleslegessé válik. Ez azonban elég veszélyes: a vegánok benne rekedhetnek egy dogmatikus szabályrendszerben, és megtörténhet, hogy nem tartanak lépést a mozgalom fejlődésével; mivel nem a folyamatosan alakuló tudásból táplálkoznak. Ennek már ma is vannak jelei: sok vegán annyira „imádja”, hogy neki lehet kutyája/cicája, hogy képtelenség a társállattartás intézményének problémáiról beszélni vele, annak ellenére, hogy az állatjogi gondolkodók körében ez már régebb óta a diskurzus tárgya. Ehhez hasonló a szeretet kérdése: egyik jelentősebb állatjogi szerző sem tartja helyénvalónak a szeretetre alapozni a többi állattal kapcsolatos erkölcsi megfontolásokat, hiszen az emberi jogokról sem a szeretet keretében gondolkozunk, a vegánok nagy része mégis ezt erőlteti. De említhetném a hús állandó kihangsúlyozását vagy a szűk fókuszú (delfin, fóka, vagy más cuki állat „megmentését” célzó) kampányok és petíciók orrvérzésig való posztolgatását is.

A jelentés torzulása

A vegánok egy másik jelentős csoportja pedig nem „az állatok”, hanem a saját érdekei miatt váltott étrendet vagy életmódot (egész­ségügyi vagy spirituális okokból, a lenti képen egy igen kiterjedt lista látható a lehetséges motivációkat illetően), és erre biztat másokat is. Ebből adódóan sokszor már maguk a „vegánok” sem tudják pontosan, hogy miről is szólna igazából az állatjogi mozgalom; a szép bőr és a spirituális megvilágosodás verseng a jobb emésztéssel és az állóképesség javulásával.

564010_10202226240840771_1635402808_n

Teljesen megalapozatlan, öncélú állítások sorozata, pl. ha vegán leszel, jobbakat fogsz álmodni, mennyei kisugárzásod lesz, és fogyni fogsz.

A másik kedvencem, amit rengetegszer hallottam az aktivista közösségen belül (és a wikipédia veganizmus szócikkében is ugyanez szerepel), hogy több okból is lehet valaki vegán, nem csak „állatvédelmi” okokból; a környezetvédelmi vagy egészségügyi okok ugyanúgy megfelelő motivációt adhatnak. Számtalanszor próbáltam választ találni rá, hogy vajon milyen egészségügyi érv állhat amögött, hogy az ember nem megy cirkuszba, vagy milyen környezetvédelmi érvvel lehet alátámasztani a bőr holmik mellőzését, de értelmes választ még nem találtam. Az emberek fejében a veganizmus egy étkezési módként létezik, és ha a környezetvédelmi meg az egészségügyi érveket erőltetjük (melyek egyedül étkezési szempontból értelmezhetőek valamennyire, viszont az állati élelmiszerek kategorikus elutasítását például nem lehet levezetni belőlük), akkor erre csak ráerősítünk. És aztán hiába írjuk le háromszázezredszer, hogy a veganizmus az nem egy étkezési forma, senki nem fogja meghallani.

Vissza a gyökerekhez

A dolog megértéséhez segítséget ad, ha visszamegyünk az időben az első Vegán Társaság alapításához. Az alapító Donald Watson, elégtelennek érezte a vegetáriánus étkezést, mert rájött, hogy a vegetáriánusok is nagyban hozzájárulnak a más fajhoz tartozó állatok kizsákmányolásához, kitalálta a vegán szót, és megfogalmazta, hogy a vegánok nem fogyasztanak tejtermékeket és tojást. Mindez 1944-ben történt, 1951-ben kiterjesztették a definíciót, és megfogalmazták, hogy a vegánoknak az állatok kizsákmányolása nélkül kell élniük. Vagyis kezdetben maguk a vegánok is egy étkezési formaként tekintették a veganizmust, és mindössze annyit tettek, hogy megfogalmaztak néhány szabályt, melyek számtalan konkrét kérdésre nem adnak választ, és nincsenek semmi szubsztanciálissal alátámasztva. Nem tudni például, hogy mi számít kizsákmányolásnak. A lovaglás az? A háztáji csirkék tojásainak az elfogyasztása az? A természetes halált halt disznó megevése az? Miért igen, vagy miért nem? Mi a helyzet a társállatokkal? A mézzel?

Az érvek hiánya egyébként érthető, hiszen a modern állatjogi szerzők csak jóval később, a társaság alakulása után mintegy 30 évvel tűntek fel: a fajizmus szót például csak 1970-ben találta ki Richard Ryder, a híres Animal Liberation című könyv Peter Singertől 1975-ben, az első valóban állatjogi szemléletű filozófiai mű Tom Regantól (The Case for Animal Rights) pedig 1983-ban jelent meg. Az állatjogi filozófia finomabb aspektusait érintő művek pedig egészen frissek (pl. Sue Donaldson és Will Kymlicka Zoopolis című könyve, melyben azt boncolgatják, hogy hogyan helyes viszonyulnunk a társadalmunkban és annak közelében élő állatokhoz, például csak pár éve olvasható). A többi állat kognitív és érzelmi képességeivel állatjogi szempontból foglalkozó irodalom sem olyan régi: pl. Jefferey Masson, az állatok érzelmeivel foglalkozó pszichológus a 90-es években kezdett erről a témáról írni, Jonathan Balcombe etológus könyvei pedig csak a 2000-res évek elején láttak napvilágot.

„Én is vegán vagyok; de nem úgy, ahogy te gondolod!”

3tre3z

„Martin Luther King: Kóstold meg a muffinomat!” (köszönet a képért Barát Gábornak)

Az a feltűnő egyébként ezekben a filozófiai és tudományos/ismeretterjesztő könyvekben az aktivisták által gyártott anyagokhoz képest, hogy csak elvétve szerepel bennük a vegán szó, pedig ha elolvassa őket az ember, akkor annak viszonylag nagy eséllyel lesz olyan kimenetele, hogy elkezdi komolyan venni más állatok érdekeit, és annak pedig az lesz a gyakorlati következménye, hogy megváltoztatja a fogyasztási szokásait. Én úgy látom, hogy ez lenne a helyes sorrend, és ezért az aktivizmusunknak is inkább arra kéne törekednie, hogy minél több ember találkozzon ezzel a kérdéssel, és megfelelő válaszokat kapjon, ne pedig arra, hogy minél több ember minél rövidebb idő alatt változtassa meg a fogyasztási szokásait. Megfelelő alapozás nélkül úgysem lehet tartós változásra számítani, ami onnan is látszik, hogy egyáltalán nem kevesen hagynak fel a vegán életmóddal, miután belekóstoltak. A legidegesítőbb, hogy ezek az emberek nulla állatjogi tudással a téma szakértőinek kiáltják ki magukat, és hevesen ellenzik a veganizmust, mondván, hogy ők már voltak vegánok, tudják mi az. (Nem beszélve azokról, akik megfelelő alapozás nélkül folyamatosan próbálkoznak vegánná válni, de mindig visszaesnek, ezért elkönyvelik, hogy nem képesek rá.) Ha pedig valakinek megfelelő háttértudása van, ha érti, hogy ez miért fontos etikai kérdés, illetve hogy mennyire fontos, akkor úgyis megváltoztatja a szokásait, felesleges felszólítani rá. (Persze nem árt expliciten kifejezni, hogy ha komolyan akarja venni a többi állat érdekeit, akkor azzal összeegyeztethetetlen a testük nyersanyagként való használata, de erre remélhetőleg maga is rá fog jönni.) Önmagában attól meg tudtommal még senki nem lett vegán, hogy finom vegán muffinokat evett, vagy teljesített egy mostanában divatos „vegán kihívást”, azaz kibírta állati eredetű ételek nélkül néhány hétig. A többi állattal kapcsolatos attitűdváltozás egy hosszabb folyamat, és lehetséges, hogy részét képezi az a felismerés, hogy a vegán ételek is ehetőek, de semmiképp nem képezheti ez a gerincét a változásnak.

Lehet, hogy a vegán társaságot egy csapat ezós állatbolond alapította, és ők nem tudtak jobbat, mint leírni, hogy mit lehet és mit nem. De nekünk nem kell itt leragadni, hiszen azóta sok komoly tudományterület szolgáltatott megfelelő alátámasztást, és remek filozófiai művek születtek a témában. Használjuk ezt a tudást, tájékozódjunk, olvassunk; vagy legalább tudjunk róla, hogy van ilyen! Nincs szükségünk még több emberre, aki csak a saját előnyit látja a vegánná válásban, mert ha kiderül, hogy mégiscsak a vérpörkölt növeli a rezgésszámot; a disznózsírtól szép lesz a bőrünk, jó a szexuális életünk; velőscsont pedig az örök fiatalság titka, akkor ők lesznek az elsők, akik minden gondolkodás nélkül váltanak. Vagy ha vitába keverednek valakivel, akkor higgyétek el, nem fognak értelmes, meggyőző válaszokat adni.

A fentiek után komolyan felmerül bennem a kérdés, hogy vajon szükség van-e arra, hogy vegánnak nevezzük magunkat, megéri-e továbbra is ragaszkodni ehhez a kiüresedett és többjelentésű címkéhez, és azon fáradozni, hogy megmagyarázzuk az embereknek, hogy nem is azt jelenti, amit mások mondanak, képviselnek veganizmusként, illetve hogy több annál, amit kezdetekben megfogalmaztak (lásd: alcím)? Sokszor egyszerűbbnek tűnik kijelenteni, hogy a vegánság nem meríti ki és semmilyen módon nem fedi le a mai modern állatjogi gondolkodást.

Reklámok

13 thoughts on “Légy vegán?! – kritikus szemmel a vegáncentrikus aktivizmusról

  1. Jó cikk. 🙂 Én is régóta tervezek már írni erről a témáról; elég sok jegyzetem van régről. Ahogy említettem neked már, sok részt világosabban is ki lehetne fejezni, illetve jobban meg lehetne alapozni szerintem, de első cikknek a témában teljesen jó.

    Amit én még kihangsúlyoznék, hogy a „veganizmus” valóban jelentős előrelépés volt olyan szempontból, hogy korábban alig akadt állatjogi csoportosulás, amely nyíltan felvállalta volna, hogy az embereknek drasztikusan meg kell változtatniuk az étkezési és egyéb szokásaikat. Francione volt az első, aki állatjogi szerzőként központi szerepbe állította a veganizmust (miután megírta a legtöbb könyvét; a könyveiben ugyanis még nem sok szó esik a veganizmusról, illetve keveredik a vegetarianizmussal). De persze: a) egyrészről teljesen átesett a ló túlsó oldalára, és nem vette észre, hogy az állatjogokat teljes egészében lecserélte a veganizmus felszínes dogmája, b) másrészről egyébként is önkényes volt, hogy egyenlőségjelet tett az állati termékek és az állathasználat kerülése, illetve a „veganizmus” közé. Hiszen a „veganizmus” fogalmának központi szerepbe állítása, de még a puszta megemlítése nélkül is lehetett volna integrálni a mozgalomba azt az egyszerű gondolatot, hogy az embereknek fel kell hagyniuk az állati termékek fogyasztásával stb.

    (A hozzászólásom további részét utólag kitöröltem, mert írok inkább ezekről a dolgokról valami hosszabbat.)

  2. klassz! 🙂
    valóban, sok irányból lehet sok állomására érkezni ennek, bárminek is nevezzük.
    szerintem amúgy a tudatos fogyasztó irány is elfogadható, elvégre az állattartás (és minden járulékos ipar) környezeti ártalma nagyon nagy, és a “vegán” fogyasztók is hajlamosabbak megválogatni a biobrokkolijukat mint az átlag állatrajongó.
    azt pedig, hogy hol, milyen élőlénynél húzzunk empátia-határvonalat, nekem spec problémás, ezért feltételszem, hogy másnak is az. az érzelmi azonosulást nem tudom kiterjeszteni pl méhekre, vagy más érzelmileg-érzékszervileg egyaránt idegenszerű lényekre.
    remélem, még írsz ilyeneket, jó olvasni!

  3. Azt hiszem, kifelejted a gondolatmenetből, hogy az emberek fejlődnek. Ahogy bekerülnek egy ilyen közösségbe, akkor tanulnak az egész témával kapcsolatban minden oldalról. Például én vegetáriánusból lettem vegán, és vega koromban eszembe sem jutott, hogy a mézzel probléma lenne, nem gondolkodtam rajta. Ahogy megtudtam, megértettem, és elhagytam, ahogy a társállatokkal kapcsolatban is átalakult a véleményem. A szemléletváltás egyszerűen időbe telik, és sokrétű információtömeg szükséges hozzá, de valahogy (akár populáris módon) el kell indítani az embereket az úton. Ilyen módon aki cuki képek miatt lesz vegán, az is tanul a többiektől, ha bekerül egy közösségbe. Amiben viszont teljesen igazad van, hogy a többieknek feladatuk (lenne) ebben is segítséget nyújtani, tehát felnyitni a kezdők szemét bizonyos dolgokkal kapcsolatban, amihez maguknak is tájékozottnak kéne lenniük. De az emberek sokfélék, sajnos nem mindenki igényli az infót meg a tájékozottságot, ami nyilván valóan árt a mozgalomnak. A vegán társaságoknak (a magyarnak is) pedig még inkább feladata felhívni a figyelmet az állatjogi, antifajista cikkekre és könyvekre. Ez a cikked egyébként nagyon jó gondolatébresztő, jól kidolgozott, és remekül lehet róla beszélgetni, vitatkozni. Illetve ösztönöz, hogy jobban beleássam magam a témába. 🙂

  4. Melanie Joy – why do you eat … – könyvében eredeti nyelven (angol) többször csak vegetarianizmusról van szó. Szerencsére a németre fordított változatban (Achim Stammberger fordításában) kicserélte a vegetarianizmus szót veganizmusra, mindenütt ahol odaillett, illetve kiegészítette állatjogi aspektusokkal. Nagyon nevettem, amikor az Achim elmesélte nekem. Úgyhogy, ha valaha lesz fordítása Melanie Joy ezen könyvének, kérlek, az Achim német változatáról 🙂 (PS: Melanie egyetértett a könyv reformálásával. Most meg Berlinbe költözik a VEBU elnökéhez 🙂 Szóval a lényeg a lényeg: Köszönöm ezt a szemfelnyitós cikket. Nekem segített tükörbe nézzek, és habár nem tartozok a “lusta” vegánok közé, akik nem akarják, illetve nem fejlesztik tovább magukat, mégis párszor magamra ismertem és hála a cikknek én is újragondolok pár dolgot, de legalábbis máshová fogom tenni a hangsúlyt. Az ember soha nem tanul ki 🙂

  5. *korrigálom: Akkor nevettem, amikor az Achim elmesélte, hogy mit tett fordítása során. Nevezetesen: egy új könyvet írt a Melanie könyvének alapjaira 😀

  6. Kedves Szerző!
    Blogod tartalma nagyon jól rávilágít hiányosságainkra, azonban
    -ajánlhatnál olyan könyveket, melyekből érdemes tájékozódni
    -röviden összefoglalhatnád ezeket,
    mert nem mindenkinek van ideje, (nem is elvárható mindenkitől) hogy állatjogi szakértővé képezze magát, csak azért, mert tudatosan a vegán életmódot választotta.
    Köszönöm

  7. Kedves Névtelen Szerző!
    Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e, aztán csak nem ment ki a fejemből az egész, szóval írok, kicsit hosszabb lesz. Sok mindenben egyetértek Veled, sok mindenben nem. Amiben egyetértünk: nagyon nem jó a vegán kifejezés sokértelműsége. A veganizmus az állathasználat elutasításaként jött létre, ezért a valódi vegán = állat-nem-használó; aminek az ellentéte az állathasználó. Aki ezt megérti és ez alapján válik vegánná, az általában nem is hagyja ott a veganizmust. Abban is egyetértünk, hogy az állatjog nagyon jó és jelenleg nagyon fontos eszköz arra, hogy ezt az emberekkel megértesse és elfogadtassa.

    Főleg két, egymással összefüggő dologban nem értünk egyet. Ezek a szeretet szerepe, és az állatjog helye és szerepe. De lehet, hogy ezekben csak félreértelek.

    Szeretet: Abban valószínű igazad van, hogy nem helyes az állatjogot a szeretetre alapozni, de ez nem jelenti azt, hogy a szeretet (vagy más megnyilvánulásai: tisztelet, könyörület, tolerancia) maga felesleges. Sőt, szerintem ez kell, hogy legyen az állatokhoz és minden lényhez való viszonyunk alapja, és így a veganizmus alapja is. Kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy mivel az emberjog már amúgy is szabályozza a szülő-gyerek közti viszonyt, ezért az anyai szeretet (vagy a gyermeki hála, stb.) felesleges. Meg amúgy is nehezen definiálható, hogy mi is az anyai szeretet, stb. Pedig a szeretet nyilván nem felesleges, egyik esetben sem. A jog csak szabályozza azokat a helyzeteket, amikor valami gond van, sokszor épp a szeretet hiánya miatt. Sőt, legtöbbször, amikor a szeretet különböző formái pl. egy családon belül jól működnek, akkor épp a jog az, amire nincs szükség. És ez lenne a normális az állatokhoz való viszonyunkban is, de sajnos ettől most nagyon-nagyon messze vagyunk.

    Az állatjog szerepe: semmiképp nem teszi feleslegessé a valódi (állat-nem-használó) veganizmust, és nem lép túl azon, hanem annak nagyon fontos eszköze. Az emberi jog az emberi viszonyokat szabályozza, de pl. nem kell nagyon szabályozni azokat a részeket, amik már – extrém esetektől eltekintve – mindenki számára triviálisak, hogy nem esszük meg egymást, és nem tekintjük egymást tárgynak és tulajdonnak. Pedig nem is oly rég még egyik sem volt triviális. Inkább azt kell emberjoggal szabályozni, ami néhány ember számára most nem triviális: hogy nem is öljük meg egymást, nem lopunk egymástól, stb. Sajnos az állatokhoz fűződő viszonyunkban a legtöbb embernek még az sem triviális, hogy nem esszük meg őket, és ők nem tárgy és tulajdon. Ezért az állatjogra óriási szükség van, még sokkal nagyobb, mint az emberjogra. De ez nem azt jelenti, hogy az állatjog több, mint a veganizmus.

    Ezt a világnézetet gyönyörűen írja le Will Tuttle: The World Peace Diet című könyve. A cím sajnos kicsit félrevezető, egyáltalán nem egy étrendről szól. Tökéletesen leírja azt, hogy semmivel sem vagyunk többek vagy különbek az állatoknál, anélkül, hogy egyszer is használná a fajizmus vagy állatjog kifejezést. A szeretet és könyörület szerepét úgy írja le, hogy az spirituális és nem-spirituális beállítottságú embereknek is teljesen elfogadható (utóbbira két ismerősömet is tudom példaként említeni, egyikük már vegán, a másik a könyv hatására lett vegán). Kettő, a kezdetektől vegán közösséget ír le, amikben ő maga is huzamosabban élt. Az egyik a The Farm, 1971-ben létrejött hippi kommuna az USA-ban, a másik egy 600 éve vegán koreai buddhista kolostor. Láthatólag mindkét közösség tagjai teljesen jól megvannak valódi állat-nem-használó vegánként, az állatjog, vagy a fajizmus kifejezésének ismerete nélkül. Még nyilván nagyon sok példát fel lehetne sorolni. Az emberiség fejlődik, és remélhetőleg ebbe az irányba, amikor a szeretet és könyörület alapján az állatokhoz fűződő viszonyunk már annyira harmonikus lesz, hogy nem lesz szükség komolyabb jogi szabályozásra. Jelenleg viszont az emberiség nagy többségére ennek épp az ellenkezője igaz, tehát: Hajrá, állatjog!! Ja, és csak azért is: Légy vegán!

    • Kedves Csaba, köszönöm, hogy időt szántál a bejegyzés elolvasására és a gondolataid megfogalmazására.
      A szeretettel kapcsolatban szerintem egyetértünk: nem azt akartam mondani, hogy a szeretet egy felesleges hülyeség, hanem azt, hogy nem szabad arra alapozni az állatjogi megfontolásainkat. Már most is rengeteg problémát okoz az, hogy azok, akik bizonyos állatokat “szeretnek” (pl. delfineket, tigriseket, kutyákat, emberszabású majmokat) feljogosítva érzik magukat arra, hogy a többi, kevésbé szeretett állattal kapcsolatban teljesen más határokat húzzanak; másrészt rengeteg ember éppen azzal takarózik a veganizmus gondolata elől, hogy “oké, hogy másoknak, az állatbolondoknak ez fontos, de én nem szeretem az állatokat”. Én sem “szeretem” a legtöbb állatot, nem is tudom szeretni, mivel nincs személyes kapcsolatom vele.
      A szülői szeretet szerintem picit más téma, hiszen ott személyes kapcsolat van a felek között és az egyik fél – a gyerek – túlélése függ attól, hogy a másik hogyan bánik vele, de valóban lehet találni hasonlóságokat. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a szülői szeretet sem automatikus, mármint rengeteg szülő nem szereti a gyerekét, legalábbis úgy bánik vele, mintha nem szeretné, pedig egyébként érez szeretetet, kötődést a gyerek felé. Azt, hogy egy szülő mit engedhet meg magának a gyerekével szemben, szintén a szeretettől függetlenül szabályozzák normák, törvények. Ma Magyarországon tilos gyereket verni, azoknak is, akik szeretik a gyerekeiket, és azoknak is, akik nem, és ez így van jól. A szeretetet törvénybe foglalni nem lehet, de azt igen, hogy mi az a minimum bánásmód, amit a gyerekek felé elvárható a szülőktől és melyek azok a határok, amiket nem léphetnek át. Ettől még a szülői szeretet tök szuper dolog, ugyanúgy, ahogy az is ideális, ha valaki szereti a gondoskodásától függő társállatokat. De ahogy a szülők esetén sem mondhatjuk sem azt, hogy aki szereti a gyerekét, az biztosan mindent jól csinál; sem azt, hogy aki nem szereti, annak kevesebb kötelessége van a gyerekével szemben, úgy más állatok esetén sem lenne hasznos így gondolkozni.
      A másik dolgot, amit írtál, bevallom, nem teljesen értem.
      Will Turtle-ről már hallottam, de nem olvastam semmit tőle. A könyörülettel való operálás a szeretethez hasonlóan nagyon veszélyes szerintem, és aggódva szoktam figyelni, hogy nagyon sok veganizmust/állatjogot hirdető anyag erre alapoz. A gondom az, hogy a könyörület definíció szerint olyasmit jelent, amivel a könyörületet gyakorló rendkívül jó pozícióba kerül, és nagyon büszke lehet magára, mert olyasmit tett, ami nem alapvető. Nagyon jól le lehet az ilyen koncepciókat tesztelni úgy, hogy emberi kontextusba helyezzük őket. Te neveznél könyörületesnek egy szülőt, aki nem veri a gyerekét? Jónak tartanál egy olyan kampányt, hogy “könyörüljetek a gyerekeiteken, ne bántsátok őket”? Te nem érzed benne, hogy azt üzeni: akár bánthatnám is, de könyörületes leszek, ezért nem bántom? Ezek a megközelítések a fennálló hatalmi különbségeket nem megkérdőjelezik, hanem megerősítik, és ezért nagyon veszélyesek.

      • Kedves fajizmusnélkül,
        Az emberi viszonyokba én nem mennék most bele (nem vagyok szakértőjük), az anyai szeretetet csak azért hoztam fel példaként, mert ezen keresztül szerintem elég jól belátható a szeretet és jog viszonya.

        A szeretetnek és könyörületnek van egy univerzális változata is, a kettőnk félreértése abból adódik, hogy én erről beszélek, te pedig a jelek szerint a konkrét formájáról, ahol feltétel, hogy ismernem kell az adott lényt. De könnyen beláthatod, hogy van pl. univerzális könyörület: pl. szinte minden ember sajnálja azokat, akiket katasztrófa sújt, és nagyon sokan szívesen segítenének, anélkül, hogy az áldozatok közül bárkit ismernének. Ugyanígy érezhetnek teljesen átlagos (nem spirituális, állatjogban járatlan, akár még nem is vegán) emberek állatok iránt is. És konkrétan ismerek is ilyen vegán embereket: minden állat belefér náluk a könyörületnek ebbe a körébe, és ez így van jól.

        Nem tudom, mi a könyörület meghatározása az értelmező szótárban. A könyörület a spirituális irányzatok definíciója alapján a vágy az (érző) lények szenvedésének csökkentésére. Mivel egy adott állat szabadságának bármilyen korlátozása, vagy tárgyként, tulajdonként kezelése már számára szenvedéssel járhat, ezért nyilván része ennek a könyörületnek az ember által kreált hatalmi viszonyok teljes elutasítása (nem pedig azok hallgatólagos megerősítése, ahogy írod). Azt viszont mindannyian tudjuk, hogy az ember még tulajdonlás nélkül is olyan óriási erőfölényben van minden egyéb állattal szemben, hogy bármely állatnak tud ártani. (Az elefánt és a hangya viszonyában nyilván csak az elefánt könyörületéről van értelme beszélni.) Úgy tűnik, az ember ebben mégis csak különleges. Ezért az embernek gyakorolnia kell az univerzális könyörületet, ami szerencsére nem is idegen tőle. Természetes, bár sokakban elfojtott érzés.

        Az ilyen könyörületből még következik sok olyan dolog is, ami – legalábbis tudtommal – sem az állatjogból, de sok esetben még a veganizmusból (állat-nem-használatból) sem vezethető le. Pl. nem lépek rá a hangyára, csigára, gilisztára. Úgy művelem a földet, hogy minél kevesebb állatnak ártsak. Minden szempontból igyekszem takarékosnak lenni és csak annyit elvenni, amennyire valóban szükségem van, mert ezzel is kevesebb lénynek okozok szenvedést. Ennek része a bio élelmiszertermelés is, mert amellett, hogy minden érintett (bolygó, növény, ember) számára egészségesebb, legalábbis remélhetem, hogy kevesebb szenvedéssel is jár.

  8. Tisztelt Szerző!

    A vegán aktivistákkal kapcsolatos megfigyelései és következtetései helyesnek tűnnek nekem is. Én csalódásként éltem meg, hogy vegán közösségi eseményeken nagyon nehezen alakulnak ki olyan beszélgetések, amik a “mélyebb” kérdéseket ízlelgetik, hogy valójában mit miért teszünk. Legalábbis az én ilyen irányú szükségleteim többszöri próbálkozás után is kielégítetlenek maradtak. Ezt a hozzászólást is annak reményében írom, hogy legalább egy ismeretlennel folytatott levelezésben pótolhassam az elmaradt beszélgetéseket.

    Kíváncsi volnék, hogy ha őszintén végiggondolod e cikk megírásával kapcsolatos motivációidat, akkor mit találsz magadban. Az alábbi, egymást nem kizáró, tippjeim vannak:
    – Azt szeretnéd, ha a “vegán” mozgalom hatékonyabban érné el az embereket, és zavar, hogy most “gagyi”?
    – Szeretnéd, ha több hozzád hasonlóan gondolkodó lenne, hogy valamilyen szinten közösséget alkothass velük?

    Én együttérzésből lettem és maradtam vegán. Láttam a háztáji és a nagyüzemi állattartás többféle formáját, főleg kamaszként, és idővel rájöttem, hogy ebben nem muszáj részt vennem. Így lettem vegetáriánus 1999-ben, majd vegán 2005-ben, külső információk nélkül. Azóta is szomorúságot, elkeseredettséget érzek, esetleg még dühöt is, mikor szembesülök az állathasználat jeleivel (pl. élőállat szállító teherautó). Bennem nagyon biztos pontnak tűnik, hogy a szembesülés állathasználattal ilyen érzéseket kelt.

    Az együttérzés szempontjából teljesen mindegy, hogy valaki milyen okból vegán, az októl függetlenül csökkenti az állathasználat mértékét. Abban számít az ok, hogy az illető mennyire kitartó a döntésében, mennyire tudja másokhoz eljuttatni a motivációit. De ha csak ideig-óráig “vegán”, és senkihez nem juttat el semmilyen gondolatot, még ez is “jobb”, mintha megszakítás nélkül húsevő maradt volna, legalábbis a bennem együttérzést keltő szenvedés csökkentése szempontjából.

    Az alábbi állítást lényegében axiómának tekintem:
    A1. Az emberek viselkedésének és a társadalmi jelenségek okai a fizikai-biológiai-társadalmi-kultúrális evolúciós folyamatba ágyazva magyarázhatók.
    Megjegyzés: A mondott evolúciós folyamatok feltételeit, környezetét pedig a Világegyetemben működő természettörvények szabják meg. Az A1. axióma tehát lényegében azt fejezi ki, hogy az emberi viselkedést (beleértve a sajátomat) is a természettudományos világképembe szeretném illeszteni.

    Következmények, melyeket érinteni fogok:

    K1. Nincs abszolút erkölcs: azt állítani, hogy pl. “a rasszizmus rossz”, ugyanolyan, mint azt állítani, hogy a “fénytörés rossz”. Mindkét jelenség a természettörvények következményeként létezik.

    K2. Az emberi lények százezer évek óta csoportokban élésre szelektálódtak. Érzelem készletünk, vonzódásaink, ellenszenveink, a “lelkiismeret” néven ismert jelenség, a kultúránk, erkölcsi rendszereink, úgy alakultak, hogy a csoportunk és benne a saját túlélésünket szolgálják a pillanatnyi körülmények között.

    Csoport evolúciós múltunk miatt eredendően két halmazra osztjuk az élőlényeket: “mi” és “ők”. A határok NEM a fajoknál vannak. Pl. az emberevőknél a szomszéd törzs tagjai ugyanabba a ketegóriába esnek, mint az erdő többi állata: potenciális vacsora. Egy kutya simán lehet csoport-tag, élvezi a csoport védelmét, míg egy csoporton kívüli ember pusztán erőforrás (akit manapság nem esznek meg, csak pl. kereskedelmileg kizsákmányolják).
    Vagy pl. a háborúkban is tipikus a “mi” és “ők” felosztás, pedig mindkét oldalon emberek állnak. Másik példa a nyugat érzéketlensége a világ távoli éhezőire: “mi” és “ők”. A több milliárdos “emberiség” a sok milliós “nemzet” fogalom egy virtuális csoport, ami több-kevesebb sikerrel kerül bele az emberek “mi” kategóriájába. Biológiailag az ember egy kb. 250 fős csoportbeli működésre van fölkészítve. Az ettől jóval nagyobb virtuális csoportokhoz tartozást kulturális nyomás is igyekszik fönntartani (pl. himnusz, zászló, stb…).

    Az egymásra utaltság által összetartott valódi csoportok megszűntek, az emberekben űr van az evolúciós múltban legfontosabb objektum, a csoport helyén, és kétségbe esetten próbálnak belekapaszkodni bármibe, ami beletuszkolható a csoport kategóriába.

    Az empátia egy olyan evolúciós termék, ami kétélű fegyvernek bizonyult. Evolúciós szerepe a csoporton belüli összetartás és segítségnyújtás támogatása lehetett. Csak az a “bökkenő”, hogy az empátia képes átlépni a csoporthatárokat és a faji határokat is, és nem is csak az embereknél. Meglátásom szerint az, hogy léteznek vegán emberek, a faji határokat átlépő empátiának köszönhető. Ilyen értelemben a vegánság megjelenése egy evolúciós melléktermék. A lényegesen kisebb környezeti erőforrás használat miatt már komoly csoportszelekciós előnyt is jelenthet népek, kultúrák, országok között (de nem vagyok biztos benne, hogy a világ jelenlegi gazdasági berendezkedése nem blokkolja ezt a potenciális evolúciós előnyt).

    Az emberek viselkedését nagy mértékben a szükségleteik kielégülése vagy nem-kielégülése nyomán keletkezett érzelmek irányítják. Sokan szeretik azt gondolni, hogy “racionális lények”, és megvan a képességük, hogy bármilyen viselkedésüket “megracionalizálják”, és fönntartsák a “racionális lény” önképüket. A csoporthoz tartozás vágya az egyik legerősebb szükséglet. Az emberek képesek még fiktív csoportjaikba is annyira kapaszkodni, hogy olyasmiket is megtesznek, ami ellen minden porcikájuk tiltakozik (pl. háborúkban).

    A fentebb vázoltak miatt én az alább elvi utakat látok afelé, hogy csökkenjen az állatoknak okozott szenvedés:
    1. Az empátia fölébresztése az emberekben az általuk kizsákmányolt lények felé.
    2. A “mi” kiterjesztése az emberi fejekben az összes érző lényre.
    3. Megnyitni az utat a környezeti erőforrások hatékonyabb használatában rejlő szelekciós előny kibontakozásához.

    A 2. utat esélytelennek látom, mert láthatóan még az emberi fajon belül sem működik. A 3. úthoz szerintem előbb el kell érni egy kritikus tömeget. Jelen pillanatban marad az 1. út. És az aranyos állatos képek célt érhetnek ezen az úton.

    Mindenesetre az evolúció a vegán mozgalomra is hat. A vegán mozgalom olyan formát fog ölteni, olyan eszméket fog hirdetni, amivel leginkább terjeszteni fogja önmagát. Ha a cuki állatos képekkel terjed, akkor avval, ha állatjogi logikázással, akkor avval. Aztán később, ha változnak a körülmények, a vegán mozgalom is változik majd.

  9. Heló! 🙂 Én csak a kérdésre felelnék, igen szükséges fáradozni, mert egy apró szem is forgathat a világon. Legalább nekünk !, nem szabad feladni, tegyük meg amit megtehetünk!!! 🙂

  10. Szia! Latom, regen frissult a blog, de nagyon szimpatikus minden, amit irtal. Én is hasonlokeppen gondolkodom es szivesen felvennem a kapcsolatot Veled, blogiro 🙂 Nem talaltam privat uzenetkuldesi lehetoseget itt… megtenned, hogy irsz, ha van kedved a mortalrain kukac gmail pont com cimre? Koszi 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s