A vegetarianizmus strukturális problémái

Vegetarianizmus alatt a húsokat kizárótumblr_static_eatvegetarian ét­rendet értjük, melyről széles körben el­terjedt, hogy „együttérző”, más állatokat tiszteletben tartó életmód. Ha megpró­báljuk levezetni, hogy mire épül ez az életmód, akkor a következő állításokat fogalmazhatjuk meg, mint a vegetarianiz­mus alapját képező gondolatokat:

  1. Az állatok élete értékes, és ezért nem helyes megölnünk őket.
  2. Az állatok megölése a húsiparhoz kötődik, és ezért fel kell hagynunk a húsfogyasztással.

Ebben a cikkben e két állítás igazságtartalmát vizsgálom meg, illetve azt, hogy a vegetáriánus gondolkodás mennyire tükrözi a témával kapcsolatos jelenlegi legjobb tudásunkat.

„Az állatok megölése a húsiparhoz kötődik”

Első látásra valóban úgy tűnhet, hogy a húsiparhoz kötődik az állatok megölése, de valójában az állatokat használó gyakorlatok túlnyomó többségére jellemző az állatok rutinszerű gyilkolása. A tojástermelés során a hímnek született egyedeket pár napos korukban megölik (ledarálják, elgázosítják, vagy egyszerűen kidobják őket), és azok a tyúkok is a vágóhídra – vagy a gazdasszony kése alá – kerülnek, akik már nem tojnak annyit, hogy megérje etetni őket. A tejtermelésben a teheneket rendszeresen meg kell termékenyíteni, hogy legyen tejük, a születő vealhím borjakat azonban – mivel őket nem lehet majd fejni – megölik a húsiparban. Gyakorlatilag az egész borjúhúsipar a tejtermelésben születő „melléktermékek” felhasználására jött létre. A nőstény borjakra pedig ugyanaz a sors vár, ami anyjukra: folyamatos mesterséges megtermékenyítés, állandó fejés, majd a tejhozam csökkenését követően vágóhíd. Talán most arra gondolnak néhányan, hogy ennek nem kell szükségszerűen így lennie, és hogy csak az ipari tehéntartás ilyen. A valóságban azonban a vidéki gazdák sem tudnak mást kezdeni a hím borjakkal, mint hogy eladják őket a vágóhídra, és a „kiöregedett” tehenekre is ugyanez a sors vár.

Ahhoz, hogy bőrt tudjunk előállítani, szintén meg kell ölni az állatokat, de ez talán nyilvánvaló mindenki számára. Amit ezzel kapcsolatban legtöbbször hallani lehet, az az, hogy a bőr csak melléktermék. Erről három dolgot érdemes tudni. Először is vannak olyan tehenek, akiket kifejezetten a bőrükért tartanak és tenyésztenek (lásd az Earthlings vonatkozó részét). Másodszor, a bőr az állat „összértékének” minimum 10%-át teszi ki (de egyes állatoknál akár 80%-ot is elérhet); így nagyban hozzájárul az ipar nyereségessé tételéhez. A bőr mellékterméknek való kinevezése ebből adódóan teljesen önkényes, bármelyik olcsóbban értékesíthető testrészt logikusabb volna „mellékterméknek” minősíteni. Harmadrészt, attól, hogy valami csak melléktermék, még lehet ugyanolyan problémás. A borjúhúsipar teljes egészében a tejipar mellékipara; mégsem lenne semmi értelme azt állítani, hogy nyugodtan vásároljunk borjúhúst, hiszen csak melléktermék. Ráadásul a bőrből készült ruhák és egyéb termékek letagadhatatlan szimbólumai annak a gondolkodásnak, hogy nyugodtan lehet ruhaneműt vagy használati tárgyakat készíteni más állatok testéből – és ahogy később látni fogjuk, ez a legalapvetőbb baj vele.

A kozmetikai és gyógyászati célú tudományos kísérletekben szintén fogyóeszköznek tekintik és rutinszerűen gyilkolják az állatokat. Számos kísérletnek eleve az a célja, hogy az egyedek adott hányada belehaljon, hiszen kifejezetten az adott anyag károsságának a mérése a cél. Az LD50-es kísérletekben példáucosmetic-testing-animal-remainsl azt tesztelik, hogy mennyi nikotin, koffein, víz, vagy c-vitamin öli meg az egyedek 50%-át 24 órán belül. De ha nem az állatok halála a közvetlen cél, akkor a kísérlet végez­tével – feltéve, hogy nem lehet még egy másik kísérletben is felhasz­nálni az őket – általában mindenkit feleslegessé nyilvánítanak és megölnek, vagy egyszerűen csak kidobnak.

Talán az állatok szórakoztatóipari felhasználása esetén a legkevésbé nyilvánvaló, hogy hogyan valósul meg a gyilkolás, de ha az ember kicsit utánanéz, akkor még számszerű adatokat is viszonylag könnyen talál: a Captive Animals Protection Society szerint az európai állatkertekben bármely adott pillanatban legalább 7500 (de akár 200 000) felesleges állat is élhet, akiket rendszerint megölnek. A különböző állatviadalok vagy versenyek esetén is ha nem kifejezetten cél, akkor is beépített tényező a halál, a halálos sebesülés image009szerzése, vagy az állattól más módon való megszabadulás a csökkenő teljesítmény, illetve az egészségkárosodások miatt. Ezek nagy részét egyébként kifejezetten a teljesítmény erőltetése és különböző szerekkel való fokozása okozza. Ausztráliában például évente körülbelül 18 000 „kiöregedett” versenylovat ölnek meg a vágóhidakon. A társállattenyésztésnek is velejárója a felesleges vagy a hajléktalanná vált egyedek megölése. A menhelyre bekerülő állatoknak egy amerikai statisztika szerint 60-70%-át elaltatják. De nem kell hajléktalanná válni egy állatnak ahhoz, hogy megöljék: az utcán is könnyen éhen lehet halni. Még a sokak által nagyra tartott fajtatisztaság sem biztosíték az életben maradásra, a fajtajellegzetességekkel nem vagy nem megfelelő módon rendelkező kölyköket a tenyésztők ugyanúgy megölhetik, mint ahogy „Morzsi” kölykeit is gyakorta agyoncsapják a hátsó kertben.

Láthatjuk tehát, hogy a húsipar egyáltalán nem kiemelkedő abban a tekintetben, hogy más állatokat gyilkol; az összes állathasználatra épülő iparnak és gyakorlatnak szerves része ez; azoknak a gyakorlatoknak is, ahol nem kifejezett cél az ő haláluk (pl. tej és tojástermelés vagy a szórakoztatóiparok). Ebből már sejthetjük, hogy nem csak egy gyakorlattal – a hústermeléssel – van probléma, hanem azzal a tágabb kontextussal, ami megengedi és támogatja az állatok használat.

„Az állatok élete értékes, és ezért nem helyes megölnünk őket.”

Most vizsgáljuk meg a vegetarianizmus másik gondolatát. Magától értetődő okokból ezt nem megcáfolni szeretném, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy félrevezető és egyben elégtelen, ha egyedül az ölés gyakorlatára koncentrálunk, és nem szélesebb összefüggéseiben vizsgáljuk a problémát.

Az előbbiekben láthattuk, hogy az összes meat-is-murderállathasználatnak szerves része a gyilkolás, másképp nem fenntartható és nem gazdaságos a rendszer. Ennek ellenére fontos belegondolnunk, hogy vajon elméletileg elképzelhető-e, hogy gyilkolás nélkül hasz­náljuk őket, egy igazságos és etikus rendszerben. Azaz ha úgy használjuk a többi állatot, isszuk a tejüket, esszük a tojá­saikat, kísérletezünk rajtuk, állatkertbe zárva mutogatjuk, saját szórakoztatásunkra tenyésztjük őket stb., hogy közben egyi­küket sem öljük meg, akkor rendben volnának-e ezek a gyakorlatok?

Fordítsuk meg a kérdést, és gondoljuk végig, hogy mindezeknek a halállal nem végződő eljárásoknak és gyakorlatoknak alávetnénk-e embereket; és ha nem, akkor miért nem? Az emberekre vonatkoztatott példák annyira idegennek hatnak, hogy az abszurditás határát súrolják, mégis próbáljunk belegondolni: Rendben volna-e nőket azért tenyészteni, hogy ivarérett koruktól fogva egész produktív életükön keresztül folyamatosan teherbe ejtsük és fejjük őket? Lehetne-e a környezetükből kiszakítani és rácsok mögé téve mutogatni „egzotikus” embereket, valamint „fajfenntartási” célból szaporítani őket? Etikus volna-e súlyos szenvedéssel járó tudományos kísérleteket végezni embereken a beleegyezésük nélkül? A válasz egyértelmű ezekre a kérdésekre: nem, hiszen mindegyik gyakorlat alapvető emberi jogokat sért. De fontos azt is megvizsgálnunk, hogy miért sért alapvető emberi jogokat; hogy mit értünk ez alatt pontosan, és mire vezetjük vissza. Intuitívan talán nem gondolnánk erre, de átfogó filozófiai munkák tanúskodnak arról, hogy az emberi jogok védelmének és az egyenlőség eszméjének egyedüli alapja az, hogy minden ember érző és tudatos lény, aki ebből kifolyólag érdekekkel rendelkezik – függetlenül attól, hogy mennyire intelligens vagy hogyan néz ki.

282961_10152331812855322_612403583_nKognitív etológiai megfigyelések és neurológiai vizsgálatok alapján ma már más állatokról is lehet tudni, hogy hozzánk hasonlóan érző, tudatos lények; és ugyanúgy érdekük fűződik a szabadsághoz, a testi integritáshoz, a biztonságos környezethez, mint nekünk. E tudományos eredmények morálfilozófiai következménye az, hogy akárhogyan erőlködünk, nem tudunk olyan kategóriát megfogalmazni, amely nem önkényes, ugyanakkor magába foglalja az összes emberi lényt, míg kizárja az összes állatfaj minden tagját – hiszen utóbbiak is megfelelnek az érző és tudatos lét kritériumának. Ha embereket nem vetnénk alá olyan eljárásoknak, amelyek az alapvető érdekeiket sértik, akkor nincs jó okunk arra, hogy a többi állatot alávessük hasonló érdekeket sértő eljárásoknak, miután felismertük, hogy ők is szenvedni képes érző lények.

Következésképp igaz, hogy nem helyes megölnünk az állatokat, mert az életük értékes a saját maguk számára; ugyanakkor a szabadságuk, a testi integritásuk, a biztonságuk ugyanilyen értékes, és az ezekhez fűződő érdekeiket ugyanúgy tiszteletben kell tartanunk, mint az életben maradáshoz fűződőt.

Összefoglalva

Az előbbiekből láthatjuk, hogy az állatokat használó iparok mindegyike diszkriminatív, hiszen olyan eljárásoknak és gyakorlatoknak veti alá a többi állatot, melyeket emberek esetén – akármilyen bőrszínük, kinézetük, nemük van, vagy akármilyen kevéssé intelligensek – súlyos problémáknak tartanánk. A tej- vagy a tojástermelés rutineljárásait még a személyként felismert házi kedvenceikkel kapcsolatban is elmilkCat1fogadhatatlannak ítélnénk; és valljuk be, elég nehéz lenne élelmiszernek tekinteni, ami a kutyánk vagy a macskánk – tehát egy másik, személyként felismert állat – testéből kijön. Az állatok húsért való megölésének kiemelése e diszkriminatív gyakorlatok közül teljesen önkényes és félrevezető; a többi gyakorlattal ugyanúgy megtagadjuk tőlük az alapvető érdekeik tiszteletben tartását. Mindaddig, amíg nem mondunk le a tej vagy a tojásfogyasztásról, bőrhasználatról stb., illetve a többi állat használatának általános ideológiájáról, részei vagyunk az állatokat tárgyként, termelési egységként kezelő elnyomásnak és erőszaknak, és megerősítjük azt az elnyomó ideológiát, hogy ők értünk vannak itt.

Összefoglalva a vegetarianizmus a mai tudásunkkal nézve egy diszkriminatív koncepción alapuló következetlen gyakorlat. Biztosan volt idő, amikor még ott tartott a tudomány vagy az etika, hogy úgy tűnt, a húsok elhagyása a legtöbb, amit a többi állatért meg kell tennünk. Ma már azonban annyit mindenképp tudunk a fajizmus természetéről, az emberi jogok filozófiai alapjairól, a többi gerinces állat mentális jellegzetességeiről és más etikailag lényeges tulajdonságairól, illetve az ő elnyomásuk társadalmunkat átitató rendszeréről, hogy botorság volna azt gondolni és hirdetni, hogy a vegetarianizmus megoldást jelenthet bármilyen szinten is.

Angolul a vegetarianizmusról:

Reklámok

3 thoughts on “A vegetarianizmus strukturális problémái

  1. Szerintem ez nem feltétlenül igaz:”a vegetarianizmus a mai tudásunkkal nézve egy diszkriminatív koncepción alapuló következetlen gyakorlat”. Sokkal inkább az első lépés egy beláthatatlanul hosszú úton, az irány kijelölése csupán.

    • Szia Sityko, nem tudom, hogy jól értelek-e, de ez a cikk nem arról akart szólni, hogy ha fokozatosan akarjuk elhagyni az állati termékeket, akkor hogyan tegyük azt, és hogy ennek a folyamatnak megfelelő első lépcsője lehet-e a vegetáriánussá válás; hanem magát a vegetáriánus életmód mögött rejlő – tehát azt a lehető legjobbnak, egyfajta végpontnak tartó – ideológiát próbáltam feltérképezni és megvizsgálni.

  2. a tej és tojás valamint pl a bőr és állatkísérletekkel kapcs problémákat legalább részben kiküszöböl(het)ik a vegánok. Nyilván nincs tökéletes megoldás mivel a létezés alapvetően egy önző dolog (szerintem).
    Én spec nem vagyok vega/vegán de jópár ilyen arcot ismerek 🙂
    Nekem nem a húsevéssel van első körben bajom, hanem igenis a méltányos állattartás hiányával. Meg persze a mértéktelen húsfogyasztással.
    Mondjuk még nincs kiforrott ideám erről, mert mindig érnek új behatások, de alapvetően szimpatizálok a vegákkal 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s