Miért értelmetlen a szőrme ellen tüntetni?

Van egy nagyon jó módszerem annak a szűrésére, hogy egy veganizmussal és állatjogokkal foglalkozó oldal mennyire vehető komolyan: egyszerűen csak meg kell nézni, hogy foglalkoznak-e szőrmeellenes kampányokkal. Ha igen, akkor máris tudom, hogy nem érdemes túl nagy figyelmet szentelni nekik. Elmondom miért.

A szőrmeellenes kampányok értelmetlenek, sőt károsak. Az előbbire nagyon könnyű rávilágítani: semmi értelme nyilvánosan megszégyeníteni vagy vörös festékkel leönteni szőrmét hordó személyeket, kipécézni és megszállni szőrmeboltokat, amikor a lakosság 99%-a használati tárgynak, élelemnek, ruhaneműnek tekinti a más fajhoz tartozó állatok testét. Egy szőrmekabát semmivel sem rosszabb, mint egy bőrcipő, egy sonka, egy guriga sajt, vagy egy doboz tojás: biztosan meghalt miatta valaki. Azzal, hogy kiemeljük a szőrt, azt a hatást keltjük, mintha az bármivel rosszabb volna, mint a többi állati termék. És ez óriási hiba egy ilyen társadalmi közegben, ahol az emberek egyelőre szinte semmit nem tudnak a fajizmusról; és nem értik, hogy miért súlyosan igazságtalan, ahogy a többi állattal bánunk. Ha már mindenképp rangsorolni akarunk, akkor meglepő módon a tej- és a tojásipar a legrosszabbak: ott ugyanis a fiatal hímekre szinte azonnali halál vár, a nőneműekre pedig egy életen keresztül tartó intenzív szenvedés, nemi erőszak, gyerekrablás, majd ugyanolyan erőszakos halál, mint a húsipar áldozatai esetén.

A szőrmeellenes kampányok nem csak értelmetlenek, hanem hatástalanok is: a több évtizedes kitartó kampányolás szinte semmilyen értékelhető eredményt nem hozott, a szőrme újra divatban van. És ez így van gyakorlatilag minden szűk fókuszú kampány (angolul single issue campaign, röviden SIC) esetén, mely egyetlen problémát ragad ki, miközben mélységesen hallgat a többiről. Kár lényegi változást várnunk az emberek gondolkodásában és attitűdjeiben, amíg nem az igazi problémáról, azaz a fajizmusról beszélünk nekik. Kicsit olyan ez, mint azt remélni, hogy lényegi változást lehet elérni a nemek közti egyenlőség terén azzal, ha nyilvánosan megszégyenítjük a 180 cm-nél magasabb prostituáltakat használó embereket. Annyi a különbség, hogy ez utóbbi erőfeszítést nyilvánvalóan értelmetlennek találná minden valamire való nőjogi szervezet. Állatjogok terén azonban sajnos még ott tartunk, hogy maguk az „állatjogi szervezetek” a kezdeményezői ezeknek az értelmetlen kampányoknak. Nem is lehet hibáztatni az embereket, hogy „bedőlnek nekik”, teljesen ésszerű azt gondolni, hogy „az állatos emberek tudják jobban”.

Pedig nem tudják jobban, vagy ha tudják is, nagyon jól takargatják. Az egyetlen előnye a szőrmeellenes kampányoknak, hogy rengeteg ember egyet tud érteni velük, gyakorlatilag mindenki, aki nem vásárol szőrt. Ugyanez igaz a vadászatellenes kampányokra. Bárki nyugodtan gyűlölködhet a szőrmét hordókon vagy a vadászokon, miközben más állatok szőrtelen bőrét hordja magán; vagy a testrészeit, testváladékaikat fogyasztja. Hasonló jelenséget lehet megfigyelni, ha aranyos (kutya, cica) vagy intelligens (delfin, emberszabású majom) állatoknak esik bántódása: az emberek szinte gyilkos dühvel kiáltanak állatkínzót, és részletezik, hogy hogyan gyötörnék viszont és ölnék meg azt, aki az adott erőszakot elkövette, miközben csirkecombot tunkolnak majonézbe a bőrkanapéjukon (nem túlzok).

Mindez nem azt mutatja, hogy az emberek hülyék, sokkal inkább azt, hogy törődnek a többi állattal és nem akarnak szükségte­le­­nül szenvedést okozni nekik; ugyan­akkor nagyon hiányosak az ismereteik ezzel a problémával kapcsolatban. Egy felelősen gondolkodó állatjogi szervezet ebben a helyzetben nem meglovagolná az emberek tudatlanságát, hanem éppen hogy azon dolgozna, hogy eloszlassa, mégpedig következetes állatjogi felvi­lá­gosítással, tudatosságnöveléssel. És itt érkeztünk el oda, hogy miért károsak a szűk fókuszú kampányok: kihagynak számos remek lehetőséget a fel­vi­­lá­go­sításra, félrevezetik az embereket és ezzel konzerválják az állathasználat problémáját, valamint megerősítik az állatokkal kapcsolatos előítéletes gondolkodást. De nem csak a fajizmusról mit sem tudó emberek szempontjából felelőtlenség ez, hanem a véges erőforrások szempontjából is: mérhetetlen nagy idő és energiapazarlást jelentenek a szűk fókuszú kampányok; mikor ugyanazt az időt arra is lehetne használni, hogy a fajizmus megértésében vagy a vegánná válásban segítenénk az embereket.

Ha szűk fókuszú kampányokkal találkoztok, akkor a következő szempontok alapján érdemes megvizsgálni őket:

  1. Kiemel-e egyfajta állathasználatot a kampány, és emellett hallgat-e a többiről, ezzel azt a hatást keltve, hogy a szóban forgó erőszakfajta rosszabb vagy elítélendőbb, mint a többi? (Ide tartoznak például a cirkuszellenes, vadászatellenes, libamájellenes, kozmetikaiállatkísérlet-ellenes, húsellenes, élveszállítás-ellenes kampányok.)
  2. Teret ad-e az adott kampány az állathasználat egyéb formáinak pozitív színben való feltüntetésére? (Ide tartoznak például a nagyüzemi állattartás ellen szóló kampányok, melyek lehetővé teszik a szabadtartásos, mélyalmos, tanyasi termékeket pozitív színben való feltüntetését.)
  3. Az ipar szereplőit támadja-e a kampány, miközben nem foglalkozik az emberekkel, akik igényt  formálnak az adott termékre? (Ide tartoznak a gyárak, szőrmefarmok, éttermek, vágóhídak bezárására irányuló kampányok.)
  4. Elmulasztja-e a kampány annak megemlítését, hogy az állathasználat összes formája ugyanannyira rossz, és a megoldás első lépése a a probléma mélyebb megismerése és a vegánná válás?

Ha ezek közül a kérdések közül bármelyikre igen  válasz, akkor az adott kampány nem érdemli meg, hogy foglalkozzatok vele, aláírjátok, terjesszétek stb. Sokkal többet tesztek azzal, ha megpróbáljátok megérteni és másokkal megértetni a fajizmust; és ha vegánná váltok és segítetek másokat ebben.

Végül néhány cikk az angol abolicionista szakirodalomból a szűk fókuszú kampányokkal kapcsolatban:

Reklámok

9 thoughts on “Miért értelmetlen a szőrme ellen tüntetni?

  1. Ha ennyire indokolatlan az állathasználat, akkor miért bevett szokás mégis még ma is? Csupán a közmegegyezésről lenne szó? Arról, hogy már több ezer éve ‘ez a dolgok rendje’? Vagy, vannak itt egyéb pszichológiai faktorok is szerinted?

    • Szia Hajnal. Szerintem ez egy összetett kérdés. Nagyon erősen befolyásol minket pszichológiailag, hogy már több ezer éve ez a dolgok rendje. Az emberekbe belenevelik a fajizmust, és egy olyan rendszer hibáit nehéz megkérdőjelezni, melynek masszívan részesei vagyunk, és melyet a társadalom 98%-a támogat. Valahol mindenki azt feltételezi, hogy biztosan meg lehet magyarázni, hogy miért helyes ez így ahogy van; ugyanakkor az emberek egyáltalán nincsenek rákényszerítve, hogy tényleg belegondoljanak, és megfelelő érveket találjanak az állathasználat mellett. A veganizmust hirdetőket meg elég könnyű szélsőséges kisebbségnek bélyegezni és figyelmen kívül hagyni, tekintve, hogy mindössze a lakosság 1%-át tesszük ki, és ez a kis társaság is szanaszét szakad különböző ideológiák mentén (spiritualizmus, egészségközpontú megközelítés, erőszakos aktivizmus, stb.).

      Szóval aki nem akar az állathasználat problémájával foglalkozni, az nagyon kényelmesen el tudja azt kerülni, és közben még csak rosszul sem kell éreznie magát. Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy még ma is ilyen bevett az állathasználat; annak ellenére, hogy viszonylag nagy (filozófiai, etológiai, neurológiai) tudásanyag gyűlt már össze arról, hogy miért nincs rendben.

      Az is fontos szempont, hogy én az emberi jogi filozófiára, és az emberi egyenlőség eszméjére építve foglalkozom állatjogokkal, és felmerül, hogy ahol még az sem igazán elfogadott, hogy minden ember egyelő, ott mennyire lehet a többi állat érdekeit képviselni. Igaz, ezt pozitív módon befolyásolhatja, hogy ami a többi állattal történik (tömeges gyilkolás), az messze súlyosabb mindenfajta emberi jogsértésnél.

  2. Kedves Hajnal. Az emberiség történelme a rabszolgatartás történelme. Éllatok nők és saját embertársaink (pl feketék amerikában) Ma már személytelen rabszolgák segítségével állítják elő az élelmet és a ruhát. Olajjal.. Hogy miért használtak korábabn állatokat? Mert senki sem akart önmaga ekét húzni, és miért ne egye meg ha már nem tud ekét húzni, vagy miért ne fejje meg a tehenet ha már a borjút felnevelte..ez valamikor a túlélési logika része volt. Ma atavizmus (Magyarul közmegegyezéses maradi szokás, amely önmagában már indoklatlan.)

  3. Az állathasználat összes formája ugyanannyira rossz, ezzel egyetértek, de nem hiszem, h
    értelmetlen önmagában kiállni a következő dolgokért is mint pl: bikaviadalok , libatömés , kutyaviadalok , sport vadászatok , kidobott kutyák befogadása, delfin/ cirkus showk ellen stb … mert mint önálló szegmentum teljesen feleslegesek állatjogi oldalról vizsgálva?! Sok embert csakis ilyen számára megérintő dolgokkal lehet gondolkodásra bírni/késztetni, felébreszteni. Ma menhelyen segítő önkéntes, aki ugyanúgy csirkefutóművet tumkol majonézbe, de lehet holnap harcos veganista.”Megpróbáljátok megérteni”a lényeget, de hol kezdve?

  4. Szerintem a legnagyobb társadalmi érv a fajizmus mellett, azon kívül, hogy azzal takaróznak, hogy “hagyomány”, “mindig is így volt”, és “ez az élet rendje”, hogy olyan ez, mint a kőolaj, és a gyógyszer: ÜZLET. Ezt pedig foggal-körömmel védik egy piacgazdaságban…
    A természetfilmeken az emberek ámulnak-bámulnak, hogy miket tud egy fóka, de közben még a nyulat is a sufniban tenyésztik evésre, pedig az még aranyos is, mint bármely házi kedvenc.

  5. az állathasználatot támogató egyéb pszichológiai (illetve tömeges gyakorlatról van szó, akkor már kulturális?) tényezők lehetnének pl a kiszolgáltatott élőlényekkel szembeni empátia általános lenézése, az áldozathibáztatás, a sikerre vitt erő kultusza, az erősnek való engedelmesség jutalmazása, szolidaritás és kollektív felelősségvállalás hiánya, ezek mind viszonylag széles körben elterjedt attitűdök, hogy most egy mondatban érintsek pár dolgot amik mind megérnének külön cikkeket akár – szóval ja igen, mindenképp van egy szociálpszichológiai támogatottsága, amit úgy kell leküzdeni, különben talán szó sem lenne harcias lázadásról 🙂

  6. “Ha a letezes alapja a dialektika /elektron.proton/, akkor az ellentmondast barmiben ki kell tudnunk mutatni.” Lenin
    A cikkiro az absztrak oldal felol kozeliti meg a problemat, ami igaz. De ugyanugy igaz a konkret oldal felol valo aktivizalas is. Brigit Bardot szormeellenessege sokezer fokat mentett meg annakidejen az elvenyuzastol.
    Schrodinger, hires osztrak fizikus kiallasa a libatomes ellen maig hatasos.
    A katalanoknak is sikerult a sajat teruletukon a bikaviadalt beszuntetni. Sajnos sok a sznob, foleg a divatteren, ezert valoban nem mindegy, hogy ki vallalja be a szormek elleni tiltakozast vagy barmi mast. Sajnos nalunk csak egyetlen celeb van, annak meg a hobbija a disznooles, ugyhogy nekunk ennyivel nehazebb a helyzetunk.
    s z a b a d s á g o t a z á l l a t o k n a k !

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s